„A 2008-ban kezdődött pénzügyi-gazdasági válság nem ért véget. és ha igaz is lenne, amit sokan szeretnének hinni, hogy a piacok túl vannak a válságon, a társadalom semmiképp" – érvelt Boda – „hiszen a piaci veszteség felduzzadt államadósságok formájában vált a közösség problémájává. Itthon és máshol családok százezreit fenyegeti az otthonuk elvesztése, és a világban az éhezők száma sok éve először abszolút értelemben is növekedést mutatott. A jövő nemzedékek pedig még sokáig törleszthetik a globális pénzügyi szektor felelőtlen működésének árát."
Ha itton nem is, de tőlünk nyugatra a válság a neoliberális közgazdasági dogmák megroppanását, a főáramú közgazdászok önkritikus megnyilvánulását idézte elő. Ám a „Zöld fordulat" (Green New Deal) gondolata és hasonló, alternatív, a fejlődést újradefiniáló javaslatok mára háttérbe szorultak. Az euró-zóna belső logikája – és nem az érintett államok felelőtlensége – miatt bekövetkezett görög, ír és portugál válságokra a válasz megint a régi nóta: megszorítás, a kiadások csökkentése. Az euró-zóna eddigi működése a fejlettebb tagállamok érdekét szolgálta, vagyis az EU-n belüli szolidaritás súlyos csorbát szenvedett – ezen a súlyos feltételekkel nyújtott pénzügyi mentőcsomagok sem enyhítenek, éppen ellenkezőleg.
Miközben az árnyék-konferencia kritikusan elemezte az EU és a magyar kormány gazdaságpolitikáját, két panel is foglalkozott az alternatív gazdálkodási formák lehetőségeivel. A résztvevők megállapították, hogy nemcsak az alternatív gazdaság, vagyis a szolidáris, fenntartható, civil gazdálkodási formák, és a társadalmi befektetések, etikus bankok, de a klasszikus kis- és középvállalati szektor támogatása sincs továbbra sem a gazdaságpolitika látókörében. Ha támogatást nem is kapnak, legalább a versenytársaiknak (vagyis a multinacionális vállalatoknak) adott adókedvezményeket, és egyéb előnyöket kellene csökkenteni.
A konferencia programja és az elhangzott előadások prezentációi ide kattintva érhetők el.
