A különböző budapesti iskolákban, valamint a pedagógusokkal végzett munkánk során ugyanis azt tapasztaltuk, hogy az előítélet, a diszkrimináció az iskolák diákjainak és pedagógusainak a gondolkodásában jelen van, de nincs olyan fórum, ahol erről nyíltan beszélhetnének. Gyakran a pedagógusok kezében nincs elegendő tanítási módszer, amellyel ezt a témát meg tudnák közelíteni, de sokszor nehézséget jelent a diákok sokszínű társadalmi hátterének figyelembevétele is. Nehéz mit kezdeni a diákok elutasító, a középosztály értékrendjét el nem fogadó hozzáállásával is. Ez erősíti a tanárok diszkriminatív viselkedését, és a diákok előítéletességét egyaránt. Úgy gondoljuk, hogy az értékrend kialakulásában nagyon sok múlik azon, hogy milyen élmények, hatások érik a diákokat az iskolában.

Minél érettebb az egyén személyisége, minél biztosabb az önértékelése, annál jobban képes elfogadni a másságot, annál pozitívabbak, megengedőbbek a reakciói a tőle különböző csoport tagjaival szemben. Tapasztalataink szerint a középiskolás diákság nyitott a nem-formális tanítási módszerekre, szívesen vesznek részt ilyen foglalkozásokon. Saját korosztályukba, saját szociális csoportjukba tartozó társaik vagy a számukra ideálként, példaképként elfogadott személyek véleményére sokat adnak, viselkedésüket mintának tudják tekinteni.

Szeretnénk megelőzni, hogy a diákok magukra maradjanak a tartós közöny és a tekintélyelvű előírások miatt. Az olyan helyzetek, ahol katalizáljuk a kommunikáció megindulását, az interakciókat megteremtik a lehetőségét, hogy a fiatalok személyes tapasztalaton keresztül ismerjék meg az odáig csak sztereotípiákkal, előítéletekkel illetett csoportokat.