Az észak-afrikai politikai földindulás hosszú távú következményei még bizonytalanok, de az már most látható, hogy a harcok és a felfordulás elől menekültek áradata indult Európába, ahol nagyobb biztonságot remélnek. Európa azonban nem akarja őket befogadni. A legkönnyebben elérhető szárazföldi célpont Olaszország, amely azonban elvárná a segítséget az unió többi tagállamától. nem akarja egyedüliként vállalni, más viszont nem akar segíteni.
Az olasz hatóságok segítséget kértek az uniótól a menekültprobléma kezelésére, Brüsszel azonban úgy ítélte meg, hogy 27 ezer ember nem jelent humanitárius katasztrófát, a dologgal az olaszoknak egyedül kell megbirkózniuk. Az uniós elutasítás után az észak-afrikaiak vízumot kaptak, amellyel a schengeni övezeten belül utazhatnak. Nagyrészük egyébként is Franciaországba akar tovább menni, és a papír birtokában meg is próbálkoztak ezzel.
A franciák azonban nem fogadják el ezt a papírt. Szerintük az olaszok csak rájuk akarják hárítani a problémát. A tunéziaiak egy csoportja most az olasz-francia határnál várja, hogy átengedjék őket. Franciaország formálisan nem sértette meg az uniós szabályokat, mert a közrend megzavarására hivatkozva vissza lehet állítani a határellenőrzést. A vitába Brüsszel nem szól bele, hiszen mindkét ország szabályosan járt el.
Az Európai Unió közös menekültügyi rendszere a szolidaritás gondolatára épül – mondja Gyulai Gábor, a Magyar Helsinki Bizottság menekültügyi programvezetője, aki szerint azonban ebben az esetben ez a szolidaritás nem akar működni.
„Ami ma folyik a Földközi tengernél, nagyon sok szempontból olyan, mintha a Kelet-Berlinből, a kommunista diktatúra elől menekülőket, akik az életük kockáztatásával próbálnak a berlini falon átmászni, a nyugat-német határőrök visszalökdösnék a falról, azzal, hogy már így is elegen vagyunk" – mondja a szakember.
