Május 15-én nyolc óra tájt toltuk a helyére az utolsó asztalokat is a Wesselényi utca 17-ben, ahol idén első alkalommal rendeztük az Egyenlítő Bazár Esélyegyenlőségi Napokat. Négy napon át követték egymást workshopok, előadások, kerekasztal beszélgetések, filmvetítések és színházi előadások. Összesen 54 civil szervezet csatlakozott a rendezvényhez, több mint 100 programot ajánlva a résztvevőknek.

A Bazár ötletét és tartalmát nézve is újdonság a szociális, esélyegyenlőséggel foglalkozó, pedagógiai módszereket bemutató rendezvények sorában. Nézzük az ötletet: célunk az volt, hogy a szervezetek megismerjék egymást, egymás módszereit, együttműködések alakuljanak, további közös munkát inspiráljunk. Ehhez hívtuk az esélyegyenlőség különböző területein (női érdekvédelem, fogyatékos ügy, kortárs segítés, hajléktalan csoport, stb) dolgozó szakembereket, hogy tartsanak fiataloknak rendhagyó osztályfőnöki órákat és szakembereknek gyakorlati workshopokat. Célunk volt az is, hogy a tudással, energiával frissen felvértezett segítő szakmát tanuló diákok számára lehetőséget teremtünk , hogy a gyakorlati terepen működő szervezetek munkáját megismerjék, kapcsolatokat alakíthassanak. Úgy gondoltuk, hogy azért lehet ez hasznos a diákok számára, mert egy előkészítheti az iskola befejezés és munkába állás időszakát, ami igen gyakran egy kritikus időszak (újabban életkezdési krízisnek is nevezik) A civilek gazdagodhatnak a diákok friss tudományos ismereteivel, lelkesedésével. Örömmel számolhatunk be arról, hogy tervünk valósággá vált. Csak pár példa a nálunk kezdődő együttműködésekre: az Ec-Pec Alapítvány segítő babás módszerének és a Barboncás Alapítvány bábterápiájának egymásra találása. Az Aszódi Javítóintézet pedig egy 15 évvel ezelőtti projektet elevenített fel, ahol Szőke Andrással és társaival rendeztek filmes tábort. Úgy tűnt, hogy az újratalálkozás új lendületbe hozta az Intézet dolgozóit. Talán egy új módszer született, amikor a szociodráma és a playback műhelyt együtt tartották: a szociodramatikus playback. És ha most nem is a módszerek pontos elsajátítására, de egy improvizatív, különleges élmény átélésére volt lehetősége a résztvevőknek.

A rendezvén másik kísérlete az volt, hogy rendhagyó osztályfőnöki órák csokrát kínálja iskoláknak. A diákok a szokásos környezetükből kimozdulva, vettek részt az órákon. Beszélgettek, játszottak, fókuszban az elfogadást, a másságban rejlő lehetőségek felfedezése volt. 30 ofőórát rendeztünk. 10 iskolából érkeztek diákok, a nagyon alternatív alapítványi iskolától a VIII. kerültei iskoláig. Véleményüket, élményeiket írásban osztották meg velünk, amiket most kezdünk el olvasni, és amiről néhány nap múlva beszámolunk róla.

De nem volt minden fenékig tejfel. Mivel nem volt kötelező regisztráció, ezért mint szervezők nem tudtuk, hogy hányan találnak rá a Bazárra, milyen lesz a látogatottságunk. Mint a napok során kiderült bőven túlterveztük az ajánlott programok számát. Olyan húsz-harminc fő volt egyszerre egy időpontban a házban, és ez a létszám nem töltötte be a négy terembe szervezett workshopokat, előadásokat. Sajnos voltak előadások amik elmaradtak, és workshopok, amiket összevontunk. A helyzetre való reakciók különbözőek és elég szélsőségesek voltak. Voltak akik nagyon jó és voltak akik nagyon kellemetlen élménnyel mentek haza, de közös volt ezekben a meglepetés, hogy olyan dolgok történtek, amikre egyáltalán nem számítottak. Nekem ez olyan volt, mint maga az élet. Nagyon szeretnénk kontrollálni és biztos talajt érezni a lábunk alatt, de van, hogy ezt el kell engednünk, és ha sikerül elengednünk az elvárásainkt, és átadnunk magunkat a helyzet áramlásának, akkor van esélyünk arra, hogy életre szóló élményben legyen részünk. Ez persze nagy rugalmasságot és elfogadást kíván. De vajon nem erre akarjuk tanítani az érzékenyítő, gondolkodásmódot módosító, örömökre fókuszáló tréningjeinken, workshopjainkon? Nem ezt a képességet várjuk el egy toleránsabb, diszkrimináció mentesebb társadalomtól, csoportoktól, emberektől?

És végül, de nem utolsó sorban szeretnék köszönetet mondani az önkéntes csapatunknak. Összesen 17, a legkülönbözőbb területről érkezett önkéntes csatlakozott a munkánkhoz. Az elejétől kezdve, a kommunikációs, a közönségszervező munkától a rendezvényen való legkedvesebb és legtörődőbb hostess munkáig mindenben részvettek. Nélkülük nem bírtuk volna. Talán több is ennél: nélkülük egyáltalán nem tudtuk volna megcsinálni ezt a munimentálisra tervezett rendezvényt. Becsülettel állát a sarat. Kedvesek, törődők, érdeklődők, konfliktusoldók, és főleg lelkesek voltak. Köszönjük mindannyiuknak! És itt kell megemlítenem a Csík Ferenc Gimnázium média szakos diákjainak, akik jópár felvételt készítettek a rendezvényről. Nemsokára ezek is fent lesznek az oldalunkon.

És természetesen köszönjük az előadóknak, a workshop vezetőknek, a beszélgetésekre érkezőknek és a közönségnek is, hogy eljöttek, tudásukkal, tapasztalatukkal gazdagítottak mindannyiunkat! Köszönet a Baltazár Színház lelkes színészeinek, akik feledhetetlen élményt szereztek az Utca Szak maszkos workshopján. Köszönet Szőke Andrásnak, aki félbehagyta egy kút kiásását, felutazott Pestre, és a tőle megszokott humorát magával hozta. Köszönet a szalonnai közösségszervezőknek, akik szintén hosszú utat tettek meg hogy velünk legyenek és nem sértődtek meg, amikor végül elmaradt az előadásuk. Köszönet a City Art Műhelynek, akik a szakadó esőben is kitették gipszkartonjaiket és festékszóróikat. És külön köszönet Katának, a Böske Brigád lelkes aktivistájának, aki révén az Esélykertnek lesz egy valódi földdarabkája a Klauzár tér mellett és valódi szamóca, padlizsán, uborka, miegymás termesztésbe foghatunk azzal a reménnyel, hogy aki a mi zöldségünket, gyümölcsünket eszi, annak mosolyra húzódik majd tőle a szája.