Módszertani Workshop novemberben: „Túloldalról" Nyomtatás E-mail
Írta / Forrás: Esélykert   
2010. október 25. hétfő

Az érzékenység integrációja, a látássérültekkel való kapcsolattartás gyakorlata. Érzékenyítő tréning demonstráció

vak

november 22. 17:00 - 20:00

Erzsébetvárosi Közösségi Ház (Wesselényi u. 17)

A workshopot vezeti: Németh Orsolya - pszichológus – Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete (VGYKE)

Információink 70 %-át a szemünk segítségével szerezzük. Vizualitásra épülő világunkban a látás elvesztése jelentősen megnehezíti az integrációt, de korántsem teszi lehetetlenné. E műhelyfoglalkozás során önmagunk tapasztalataira, kérdéseire támaszkodva közelítünk a vakság kényes és gyakran tabuként kezelt témája felé. Kipróbálva magunkat mind a látó, mind a nem látó ember szerepében, foglalkozunk a segítés és segítettség kérdéseivel, a segítségkérés, adás, elfogadás és visszautasítás dilemmáival, illetve a felelősség és a döntés etikájával. Találkozhatunk kapcsolódó vélekedéseinkkel, félelmeinkkel. Mindehhez segítenek bennünket a saját élményt nyújtó, teljes sötétben zajló érzékelési játékok és szituációs gyakorlatok, illetve a szupervízió módszere.

A műhely a VGYKE „Túloldalról" érzékenyítő tréningjének rövidített, demonstrációs célú változata. A tréninget egy látó és egy látássérült tréner vezeti, ezzel is példát mutatva a közös munkában rejlő értékek kiaknázására, a valódi együttműködés lehetőségeinek megteremtésére ép és fogyatékos emberek között.

Tréningünk a "Túloldalról" címet kapta, amivel arra hívunk mindenkit, hogy mi, vakok és látók, egymást megismerve, a világot egy kis ideig a másik nézőpontjából megtapasztalva közeledjünk egymáshoz. Annak közös megélésére, hogy milyen keskeny mezsgye választja el a „látókat" a látássérültektől. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy a fogyatékosság a személynek csak egy tulajdonsága a sok másik mellett, aminek hordozása nem teszi mássá viselőjét; „a fogyatékos ember" csakúgy, mint a nem fogyatékos, küzd, örül és sír, mint bárki, aki kevésbé látható probléma okán teszi ugyanezt. Az életben egyik pillanatról a másikra bárkiből lehet segítő vagy segített.

Programunkra szeretettel várunk minden olyan pedagógust, szociális szakembert vagy civil érdeklődőt, akinek már van vagy még nincs kapcsolata látássérült személlyel, a lényeg, hogy nyitottan és saját élmények szerzésére, tanulásra készen lépjen be a folyamatba.

Interjú Németh Orsolyával
Nem azt a nézőpontot képviseljük, hogy egy vak embernek mindenben segítségre van szüksége, mert ez nem is igaz. Azt hangsúlyozzuk, hogy az életben egyik pillanatról a másikra bárkiből lehet segítő vagy segített. Az sem igaz, hogy ha valaki vak, akkor annak feltétlenül segítség kell, hogy kimozduljon az otthonából, ezért is nem teszünk ilyen kijelentéseket. Szerintünk mindenkinek megvan a maga szintje, amelyen önállóan képes élni, és sem a túlsegítés, sem az elhanyagolás nem jó. A legfontosabb alapelvnek azt tartjuk, hogy merjünk egymástól kérdezni, merjük akár segítő- akár segítettként igényeinket kinyilvánítani, merjük a tabukat feloldani és az ilyen érzékeny kérdéseket megfelelő hangnemben megbeszélni. Ez az útja annak a kölcsönös megértésnek, ami ahhoz szükséges, hogy ép és fogyatékos emberek ne alá-fölérendelt viszonyban, hanem partnerségben élhessenek együtt a mindennapokban. És ez a helyzet tovább éleződik, amikor pl. egy pedagógus vagy egy szociális szakember foglalkozik látássérült diákkal vagy klienssel. A másik téma, a vakok személyisége szintén érdekes, ugyanakkor korántsem beszélhetünk tipikus vak személyiségről. Ez már csak azért sem lehetséges, mert vannak veleszületetten és később látássérültté vált személyek, és ezzel a helyzettel számtalan különböző módon és eredményességgel lehet megküzdeni. A tréningünk arról is szól, hogy ugyanúgy, mint az ép emberek, a fogyatékos emberek sem alkotnak homogén csoportot, elsősorban emberek vagyunk, és csak másodsorban fogyatékosok. Nem az elméleteket, hanem a beleélést tartjuk fontosnak, a szituációs játékokat, ahol átélheti pl. annak az embernek a kiszolgáltatottságát, akinek akarata ellenére vagy nem megfelelően segítenek. Vizsgáljuk ezekben a szituációkban a kommunikáció megváltozását, a résztvevők testérzeteivel, mozgásukban és az egyéb érzékleteikben megjelenő változásokat, a figyelmi beállítódásuk módosulását. Szóval nagyon sokat tudnék erről beszélni, de azt hiszem, ezt igazából csak személyesen lehet jól elmagyarázni vagy megtapasztaltatni.
 

A kategória további cikkei:

Legolvasottabb cikkek