A Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány Dobbantó Programirodája az első év tapasztalatait összegző Tanévzáró Konferenciát tartott, a projektben résztvevő összes szereplő közreműködésével 2009. június 24-én a Radisson SAS Béke Hotelben. A tizenöt iskolai team, a programban dolgozó munkacsoportok tagjai, érintettek, az iskolákat segítő szakemberek – a változást segítő mentorok és educoach-ok –, a programban résztvevő külsős szakemberek mellett a hazai szakmai sajtó képviselői is megjelentek.

(a folytatás a címre kattintva érhető el)

A „Dobbantó program” a diákok szempontjából egy tanévre szóló, az oktatási rendszerbe vagy az oktatási rendszeren kívüli (felnőtt oktatásba), a munka világába illeszkedést segítő tevékenység. A lehetséges tanulási, továbbhaladási utak az érintett diákok meglévő tapasztalataitól, előzetes tanulási és/vagy életútjától, életkorától függenek. Lehetséges, hogy valakinek csak korábbi rossz tapasztalatai vannak és ez az év abban segít, hogy utána a szakiskola vagy valamilyen középiskola rendes 9. évfolyamán folytassa a tanulást. Lehet, hogy már idősebb, ekkor választhatja a szakiskola szakképzési évfolyamát, már konkrét szakmát tanulva. Ha a 18. évet is betöltötte, a felnőtt képzésbe integrálódhat, míg menekülő útvonalként még munkába is állhat. - Bognár Mária a program szakmai vezetője így foglalta össze az elrugaszkodáshoz adott segítség lényegét.

VALÓDI DOBBANTÓT KÍNÁLNAK

Általában is súlyos egyéni és társadalmi kockázatot jelent az alacsony, vagy befejezetlen iskolai végzettség, de a szociálisan hátrányos és a sajátos nevelési igényű diákok esélyei a kudarcokat követően tovább csökkennek, mert számukra az átlagosnál kevesebb lehetőség nyílik az utólagos korrekcióra, a második vagy harmadik esély kihasználására. Az idő előtti iskolaelhagyás és az évismétlések pedig – a felmérések szerint –, leginkább a szakiskolákba járó tanulókat érintik. Az ilyen kátyúban lévők helyzetének megváltoztatásához kell olyan lehetőségeket biztosítani, amelyek növelik az e csoportokba tartozók képzettségi szintjét, társadalmi elfogadottságuknak és integrálásuknak esélyeit. A módosított Közoktatási törvény 126.§ megteremtette a jogi hátterét annak, hogy az ilyen fiatalok újra bekerüljenek a közoktatási rendszerbe.

A változás értelmében a megyei és megyei jogú városi fenntartók által kijelölt szakiskoláknak előkészítő évfolyamot indítanak az oktatásból a tankötelezettség előtt lemorzsolódott, a fejlődés zavarai miatt nevelési, tanulási folyamatban akadályozott, a szakértői bizottság által már nem sajátos nevelési igényűnek nyilvánított diákok számára. A kijelölt intézményeknek egyéni ütemtervre épülő fejlesztést kell végezniük, olyan feladatot, mely idáig nem volt jelen a szakmai gyakorlatukban, és fontos, hogy a kijelölt iskolák nem tagadhatják meg az érintettek felvételét akkor sem, ha a tanuló már nem tanköteles. A fenti problémákra és lehetőségekre reagáltak a Dobbantó projekt szervezői, azáltal, hogy a szakiskolák számára nyújtanak komplex támogatást, megcélozva a pedagógusokat, a fenntartókat és az intézményvezetőket egyaránt. Fontos a kijelölt szakiskolák célszerű, komplex és egyedi sajátosságokra figyelő szakmai támogatása, hogy az iskolarendszerből korábban kisodródott 15-24 éves fiatalok számára személyre szabott támogatással valódi „Dobbantót” tudjanak felkínálni. Az iskolák az új, extra évvel lehetőséget adjanak a lemorzsolódott, sajátos nevelési igényű tanulóknak arra, hogy teljesítsék a tankötelezettséget, és megfelelő kompetenciákat szerezzenek általános vagy szakmai jellegű továbbtanuláshoz és a munkaerőpiacra történő kilépéshez.

ISKOLÁK, MUNKAADÓK, KOMPETENCIÁK

A Dobbantó program a tanulók személyre szabott, egyéni fejlesztésének intézményi kereteit teremti meg, így a megismerő funkciók vagy a viselkedés fejlődésének rendellenességével küzdő diákoknak lehetőséget biztosít tanulmányaik befejezésére és a munkaerő-piaci kompetenciák megszerzésére. Mindezt új oktatási tartalmak fejlesztésével, a megvalósításban részt vevő pedagógusok, intézményvezetők képzésével és támogatásával valósítja meg. Épít a hazai és nemzetközi jó gyakorlatok, sikeres programok tapasztalataira, és akciókutatásként az oktatáspolitika számára is visszajelzést ad.

A Dobbantó keretében kialakuló pedagógiai program mindenekelőtt azt tartja szem előtt, hogy a tanulási és magatartási nehézségekkel küzdő, korábban az iskolában kudarcokkal szembesülő diákoknak fejlesztő értékelésre és az aktív tanulás lehetőségének biztosítására van szükségük. A Dobbantó programban arra készítik fel a tanárokat, hogy sikeresen fejlesszék diákjaik kompetenciáit: önállóságra és felelősségre, vállalkozóképességre, együttműködésre és kommunikációra, tudásteremtésre nevelve, tanítva őket. A fő kompetenciák: a személyiség kiteljesítése és az egész életen át tartó fejlődés mellett az aktív állampolgári szerepvállalás és beilleszkedés a társadalomba, és nem utolsó sorban a foglalkoztathatóság. Mindez rugalmas, személyre szabott, változatos kimeneti lehetőségeket biztosító pedagógiai programmal érhető el.

A program fontos célja az is, hogy támogassa az intézményi kapcsolatok fejlesztését, szorgalmazza a helyi együttműködést a lemorzsolódás megelőzése érdekében. A program keretein belül kialakítják a „Dobbantó iskolák” regionális együttműködését, felveszik a kapcsolatot a munkaadókkal és a releváns intézményekkel.

Emellett iskolai fejlesztési tervet készítenek, pályázati támogatásokat terveznek, tréningeket és személyre szabott tanácsadást nyújtanak. Munkájukba a hasonló iskolák iskolafejlesztéssel kapcsolatos nemzetközi tapasztalatait és sikeres gyakorlatait is beépítik.

A Dobbantó programba bekerülő lemorzsolódott és korai iskolaelhagyó fiatalok különböző súlyosságú tanulási nehézségekkel, tanulási zavarokkal, tanulást akadályozó tényezőkkel, beilleszkedési, magatartási problémákkal küzdenek, magukkal hozzák iskolai kudarcaik hatását, és sokszor szociális gondokkal is meg kell küzdeniük. Számítani lehetett arra, hogy szociológiai, kulturális hátterük sem optimális. Bár mindenki egyedi és megismételhetetlen személyiség, azonban a programba olyan közös vonásaik miatt kerültek ezek a fiatalok, amelyek jellemzőek. Gyenge tanulási motiváció, inkább a manuális tevékenységek iránti az érdeklődés, negatív attitűd az iskola-, esetleg a munka világa iránt, hiányos alapkészségek, és szinte semmilyen kompetencia, ami a szakmatanuláshoz, a munkavállaláshoz szükséges. Sokuk még írni-olvasni sem tud, ami persze sosem a gyerekeknek róható fel. A társadalmat mindenesetre terheli a jelenség. Ennek a hihetetlenül nehéz munkának az első évéről, sikereiről, nehézségeiről és tapasztalatairól szólt a konferencia. Május végén beindult a toborzás a www.dobbantok.hu oldalon, és a programon dolgoznak tovább.

EGYÉNI ÚT A BOLDOGULÁSHOZ

A Dobbantó program pedagógiai elvei szerint mindenkinek, aki a hivatalos oktatási rendszerből kiesett, méltányos és minőségi tanulási, fejlődési lehetőséget kell biztosítani az oktatás keretei között. A Dobbantó alapvetően a tanulók egyéni szükségleteit, fejlődését helyezi előtérbe a rugalmas iskolai és az iskolán kívüli tanulási helyzetekben. A kompetencia alapú fejlesztés célja a szocializációs és a tanulási utak komplex támogatása, amellyel megalapozzák azt, hogy ezek a fiatalok a tanulási sikereik és a cselekvőképes, saját életútjukért felelős személyiséggé válhassanak a program végére. A boldoguláshoz nélkülözhetetlen ismereteket kell saját egyéni útjukon elsajátítani a fiataloknak, melyek a kommunikáció anyanyelven és idegen nyelven; matematikai, természettudományi és technológiai kompetenciák; digitális kompetencia; a tanulás tanulása; a személyközi és állampolgári kompetenciák; a vállalkozói kompetencia; kulturális kompetencia. Ha írva-olvasva nem megy eleinte, akkor beszélgetve vagy játszva is lehet.

Szabályos segítő team rendeződik a tanuló köré, amelynek ő maga is cselekvő részese. A team munka során mód és lehetőség nyílik a diák egyéni szükségleteire összpontosítani, és annak mentén az egyént motiváló megoldásokat keresni. A diák szempontjából a teamben való részvétel elsősorban azért fontos, mert abban azoknak a motivációs bázisoknak a feltérképezése és erősítése történik, melyek a diákoknál és szülőknél az együttműködés motorjai lehetnek. A rendszerszemléletű team munkával a mindennapi tevékenység részévé válik az innovatív szerveződés és problémakezelés. A team elsősorban olyan együttműködési forma, melynek tagja minden olyan személy, aki a tanuló szempontjából potenciálisan támogatóként lehet jelen.

Az egyéni fejlesztési terv elkészítése előtt tájékozódni kell a diákokról a családon kívüli forrásokból is, hiszen a korábbi iskolai életútról, gyermekvédelmi helyzetről, nevelési tanácsadóktól, szakértői bizottságoktól kapott információk egészítik teljessé a képet.  Az egyéni fejlesztési tervben szerepel, hogy mi az, ami a fiatal érdeklődéséhez kapcsolódik, az egyéni tanulási utak kialakítására egyéni tanulási szerződések megkötésére is sor kerülhet, és javasolt az egyéni igények tükrében háromhavonta újraértékelni, de szükség esetén ettől rugalmasan el is lehet térni.

Az egyéni fejlesztési terv hozzáférhető a diákkal kapcsolatban lévő személyek és szülők/gondviselő számára. Az értékelésben pedig döntő szerepet kapnak a kompetencia alapú támogató, fejlesztő értékelések. A fejlesztésben fontos szerepe van a diákoknak is könnyen érthető értékeléseknek, dokumentumoknak és albumoknak, amelyek a diákok munkáiból, feljegyzéseiből, önreflexióiból és a pedagógusok reflexióiból, visszajelzéseiből állnak össze. Itt különösen kulcsfontosságú ugyanis a tanulók önértékelésének ösztönzése.

SZEMÉLYES ÉLMÉNYEK ÉVE

A tanulás-tanítás megszervezésének legfontosabb alapelve az egyéni szükségletekhez, fejlődési igényekhez igazodás. Ez nem jelenti azonban a csak egyénre szabott tanítást, tanulást, hanem olyan rugalmas tanulásszervezést feltételez, amelyben fontos szerepet töltenek be az együttműködésre lehetőséget adó, párban és különféle csoportokban zajló kooperatív munkaformák is.

A Dobbantó programban a gyerekek sajátosságait, egyediségét figyelembe vevő, a személyiség egészére figyelő „személyre szabott pedagógiát” alkalmazzák. A diákok a tanárokkal és a többi programban együttműködőkkel partneri viszonyt alakítanak ki a hierarchikus tanár-diák, felnőtt-diák viszony helyett, ami a diákokban a felnőttek segítő, tanácsadó, ösztönző szerepét erősíti és helyezi előtérbe.

A pedagógus itt kilép hagyományos központi szerepéből, s helyébe a szemléletében és módszereiben tanulóközpontú, toleráns, nyitott, támogató, ösztönző pedagógus lép.

Az ilyen bánásmód hatására a diákban megerősödik az öntudat, érzi, hogy fontos, hogy tartozik valahová, hogy képes cselekedni, megoldani problémákat, hihet önmagában és tudja irányítani, szabályozni saját cselekedeteit. Közben a pedagógusok szabadsága is tágas marad, maguk dönthetnek abban, hogy milyen személyre szóló támogatást kell nyújtaniuk egy-egy tanítványuknak.

A diákok aktív, felelős résztvevői saját tanulásuknak, fejlődésüknek. Nem csak reagálnak, válaszolnak a tanulás során, de aktív és ösztönző tényezői is a különféle szituációknak. A szükséges információk birtokában lehetőségük nyílik az önálló döntésekre: az értékelésre, önértékelésre, az oktatáshoz elengedhetetlen fejlődési/fejlesztési terv készítésébe.

A diák motiváltságát (és ez nem csak itt, hanem általában is igaz!) jobban felkelti a valós élethelyzetekhez és a személyes élményekhez kapcsolódó tanulás. Az aktív, cselekedtető tanulási eljárások, az egyéni, párban és csoportban végzett tanulás inspirálóbban is hat ezekre a fiatalokra a kiscsoportos oktatáson (cca.16 fő) belül is. A tanulás során tudásukat saját maguk hozzák létre. Ők maguk értelmezik, magyarázzák a különféle jelenségeket, saját maguk konstruálják saját fejlődési igényeiket az előzetes tudásukat, tapasztalataikat és tanulási sajátosságaikat figyelembevevő tanulási helyzetekben. Ezért van olyan kiemelt jelentősége a pedagógus szempontjából az előzetes tudás megismerésének a tanulás támogatásában.

A program egy évre tervezett, ami egyben feltétele és korlátja is a tanév tervezésének. Ez a tanév 36 hétből áll. Az első hét az ismerkedés és a tervezés hete, a tanév végén pedig egy hét a visszacsatoló és jövőre tekintő hét. Folyamatos munkára 34 hét, kb. 1020 óra jut, amelynek 60 százalékát a NAT-hoz köthető tartalmak, 40 százalékát a munka világához kapcsolódó kompetencia-fejlesztések töltik ki. Egy-egy hetet rugalmasan is be lehet osztani, de a célszerűség szempontjából a Dobbantó által javasolt felosztás: 3 nap az iskolában elsősorban a NAT-hoz kötődő tartalmakkal, két másik nap során pedig a munka világa áll a figyelem középpontjában. Ebből egy nap az iskolában és egy nap külső helyszínen vagy iskolában az alapvető munkavállalói kompetenciák és életpálya építési kompetenciákra összpontosított módon illetve pályaorientációs tevékenységek hangsúlyával. A hétnek ez a két része a helyi körülményekhez igazodva kerülhet felosztásra.

INSPIRÁLÓ KAPCSOLATOK

A munkahelyek (vállalatok, vállalkozások) jelenléte már a kezdetektől olyan üzenetet közvetíthet a fiatalok számára, hogy az iskola valóban a munkaerőpiacra nyitja meg számukra a kaput. Nagyobb reményt kapnak ezzel a munkához jutásra. A különböző munkahelyeken tett látogatások szélesítik a fiatalok látókörét, és segítenek nekik abban, hogy kilépjenek megszokott világukból.

Így közvetlenül a munkahelyektől szereznek tapasztalatot a diákok arról, hogy egy-egy szakmához, munkakörhöz milyen készségekre, milyen ismeretekre van szükség.

Megtalálják a kapcsolatot az iskolai tanulás és a későbbi életükben szükséges ismeretek, készségek között, ami elősegíti a tanulással, iskolába járással kapcsolatos motivációjuk felkeltését és fenntartását.

Dobbantó programban résztvevő fiatalok a vállalatoknál, vállalkozásoknál szervezett látogatások, „gyakorlatok” segíthetik abban, hogy életpályájukkal kapcsolatos elképzeléseiket kialakítsák.

Fontos a munkahelyi „terepszemle” azért is, mert a rendszeres iskolába járástól elszokott, érdeklődésüket nehezen fenntartó fiataloknak változatosságot jelentenek a kinti látogatások, és akár modellértékű kapcsolatok kialakítására is lehetőségük nyílhat. Ez a sikeres társadalmi beilleszkedésükben is meghatározó lesz, és alkalom arra is, hogy a munkaadók előítéletei – megismerve ezeket a gyerekeket –, oldódjanak, és így potenciális munkavállalókként kezeljék a diákokat.

A Dobbantó programba bevont oktatási intézményeknek is előnyt jelent a helyi és környékbeli munkáltatókkal kiépített tervszerű és professzionális kapcsolat. Hasznos, ha közelebbről megismerik a munkalehetőségeket és látják, hogy milyen elvárásokkal találkoznak majd diákjaik, miután elvégzik az iskolát. Közben a munkaerőpiac aktuális helyzetéről is aktuálisan értesülnek tapasztalataik révén. Az intézmény hitelességét pedig szakmailag is növeli az, ha mérhető módon tudja igazolni, hogy élő kapcsolata van a munkáltatókkal, aminek jóvoltából az ott végzett hátrányos helyzetű tanulók elhelyezkedési mutatói (akár) az országos átlag felett vannak.

Az oktatási intézmények és a munkaadók közötti együttműködés számos előnnyel járhat a munkaadóknak is, így semmiképp sem tekinthető részükről jótékonykodásnak. Amennyiben lehetőséget biztosítanak a szakképző intézmények diákjainak rendszeres gyakorlatra, és maguk is ellátogatnak az iskolába, közvetlenül szerezhetnek információt arról, hogy mit és hogyan tanulnak a diákok. Amikor a munkahelyek hosszabb-rövidebb időre befogadják a fiatalokat, megismerhetik hozzáállásukat, képességeiket és készségeiket. Kiválaszthatják későbbi potenciális munkavállalóikat, és ezzel komoly költségek megtakaríthatók. Ha a diákok az adott munkahelyen töltik gyakorlati idejüket, a betanítási költségek is jelentősen csökkennek. Ha pedig az iskolák tájékozottabbak a munkaadók elvárásaival kapcsolatban, hosszú távon nő a felkészültebb, biztosabban foglalkoztatható munkavállalók aránya, és a jövő munkavállalóinak sikereiben maguk az iskolák és szövetségeseik is részesedhetnek. Ennek sikere szinte biztosan a jövő útja.

Urbán Beatrice

A KONFERENCIA PROGRAMJA

A Dobbantó eddigi történéseit, és a következő tanév főbb eseményeit Bognár Mária a Dobbantó program szakmai vezetője ismertette a résztvevőkkel. A plenáris ülés levezető elnöke Schmitsek Szilvia volt. A tanévzáró konferencián a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány innovációs tevékenységét dr. Mesterházi Zsuzsa, az FSZK kuratóriumának tagja ismertette.

Sinka Edit (TÁRKI TUDOK) és Cseh Györgyi (Qualitas T&G) az értékelési módszertant elemezte.

Kovács Gabriella (a Plus áruházlánc volt HR-igazgatója és Gurabi Attila (Yield Kft.) a humánpolitika a munka világában” címmel tartott közös előadást.

Szabó Magdolna (a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Pedagógiai Intézet igazgatója) „az érzelmi intelligenciáról” beszélt.

A javasolt tréning módszereket Dr. Katona Nóra (ELTE PPK Pszichológiai Intézet) és Fehér Ildikó (az FSZK programiroda vezetője) ismertette.

Dr. Rapos Nóra (ELTE PPK Neveléstudományi Intézet) előadásában az „Adaptív tanulásszervezés”-ről tájékozódhatott a hallgatóság.

Dr. Baráth Tibor (a Szegedi Tudományegyetem BTK oktatója) a „Pedagógus kompetenciák mérési-értékelési lehetőségeire” hívta fel a figyelmet.

A nap második felében a gyakorlati ismeretekről előbb Dr. Nahalka István (ELTE PPK) a természetismereti, majd Mayer József (OFI Iskolafejlesztési és Innovációs Központ) a társadalom- és jelenismereti modulok szakértője tartott előadást.

A „Job shadowing tapasztalatokat” Bertalan Istvánné (Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Ipari, Mezőgazdasági, Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakképző Iskola és Kollégium vezetője) osztotta meg a hallgatósággal.

A Diáktámogató füzetsorozat 3. száma: a „Szárnyalás” című kiadvány – nevelést segítő –, speciális játékait Bartha Éva (TMÖ Szent László Szakképző Iskola és Kollégium Vályi Péter Szakképző Iskola Tagintézménye) és dr. Horváth H. Attila (Pannon Egyetem) mutatták be.

Pontyos Tamás (a Dunabogdányi Általános Iskola igazgatója) Vezetői fórumot tartott, ezen mind a tizenöt iskola képviselője megjelent.

A nap programját az Érintések Improvizációs Színpad előadása zárta.