Az Egységes Rendőrségi és Ügyészségi Statisztika szerint idén eddig 67 nő halt meg családon belüli erőszak körében elkövetett emberölés következtében. Ez a szám még nem tartalmazza azokat az áldozatokat, akik más bűncselekmény, így többek közt testi sértés miatt haltak meg. Ez a tendencia évek óta nem változik, köszönhetően annak, hogy a családon belüli erőszakot határozottan, hatékonyan és átfogóan kezelő állami fellépés mind a mai napig várat magára.

2007 augusztusában az ENSZ nőjogi bizottsága (CEDAW) számos pontban marasztalta el Magyarországot a nők társadalmi egyenlősége terén tapasztalt hiányosságok miatt. Az ajánlások nyomán eddig csupán elenyésző számú konkrét intézkedés született.

Azáltal, hogy Magyarország nem hajlandó eleget tenni az általa is aláírt nemzetközi egyezményeknek és azok betartása felett őrködő bizottságok ajánlásainak, nem pusztán diplomáciailag kifogásolható módon jár el, hanem sereghajtóvá válik Európa országai közt, lemaradva még a régiónk legtöbb országa mögött is.

A mai Magyarországon továbbra sem született meg a nőket sújtó egyik legszélsőségesebb diszkriminációt, a nők elleni családon belüli erőszakot szankcionáló jogszabály, amit – a nemzetközi ajánlásokon túl – egy 2003-as országgyűlési határozat is előír. A távoltartás jogintézményének jelenlegi szabályozását már nem csupán a civil szervezetek, hanem valamennyi kapcsolódó szakma képviselői is egyhangúlag hiányosnak, és így elhibázottnak tartják. Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium elzárkózik a családon belüli erőszak önálló büntető tényállásként való szabályozásától. Aggasztónak találjuk továbbá, hogy a jelenleg az Országgyűlés előtt elfogadásra váró távoltartási törvényjavaslathoz benyújtott módosító indítványok jelentős hányada nem követi a nemzetközi emberi jogi megközelítést, melynek lényege a hatalmi egyenlőtlenség elismerése, az elkövető felelősségre vonása és az áldozatok védelme és biztonsága. Az emberi jogi szemlélet az erőszakot nem két egyenlő fél konfliktusaként írja le, a középpontban nem a család védelme, hanem az áldozatok biztonságának garantálása áll. Alkalmatlan e kívánt cél elérésére a távoltartásnak az indítványokban szereplő legfeljebb 30 napos időtartama. Felháborítónak tartjuk továbbá, hogy egy módosító javslat új szabálysértési tényállást kíván létrehozni: a családon belüli erőszakkal összefüggő hamis vádat. Elfogadhatatlan az a jogalkotói hozzáállás, mely az elméletileg az áldozatok védelmét szolgáló jogintézmény szabályozásakor az áldozatok szavahihetőségének megkérdőjelezéséből indul ki.

Mind a civil, mind a nemzetközi elvárásokkal ellentétben mind a mai napig nem került sor a „nemi erkölcs elleni bűncselekmények” elavult rendszerének megreformálására. 2007 végén megbukott a nők egyenlő döntéshozatali részvételét biztosítani hivatott kvóta-törvény javaslata és a zaklatás bűncselekménye úgy került megalkotásra, hogy a női civil szervezetek által megfogalmazott szempontok teljesen figyelmen kívül maradtak. A prostituáltak vállalkozói státuszának kötelezővé tételével és jövedelmük megadóztatásával a magyar állam újabb lépést tett a prostitúció legalizálása felé: ahelyett, hogy nemzetközi kötelezettségeinkek eleget téve fellépett volna a nőket e formában érő erőszak ellen, igényt tartva a kiszolgáltatott nők és gyereklányok kizsákmányolásából származó haszon egy részére, maga is futtatóként, striciként kíván viselkedni. Aggasztónak tartjuk azt is, hogy koncepciós perek folyhatnak az otthonszülésnél segédkező szakemberek ellen, ezzel közvetve ellehetetlenítve a nők egészségügyi önrendelkezési jogának gyakorlását.

Mi, a 16 Akciónapot szervező és támogató civil szervezetek követeljük, hogy a női egyenjogúság kérdéseit, így különösen a nők elleni erőszakkal szembeni fellépést a magyar állam hatékony jogszabályi keret megalkotásával és a jogalkalmazáshoz szükséges anyagi és személyi feltételrendszer megteremtésével ténylegesen, ne csak frázisok szintjén segítse elő!

További információ:

Spronz Júlia: 06-70-3913622                                        www.16akcionap.org