Cigánylabirintus : szerepjáték az osztályban

Vezeti: Dr. Szabó Mónika szociálpszichológus, egyetemi oktató, tréner

Szemán Dénes pszichológus hallgató, kortárs segítő

A Cigánylabirintus úgynevezett szerepjáték-könyv: egy fiatal cigány fiú bőrébe bújhatunk, és döntéseinkkel befolyásolhatjuk a sorsát. A nagyszerű könyvet forgatva saját bőrünkön érezhetjük, hogy milyen is egy előítéletes környezetben élni. Nem csak rajtunk múlik, hogy szerencsétlen vagy jó véget ér a fiú története, vagyis amíg olvasunk: a mi történetünk.

 

A kilencvenes évek elején az akkor fiatalok körében nagyon népszerűek voltak a szerepjáték-könyvek: ezek alapvetően a fantasy világában játszódtak, és általában egy harcost vagy kalandort kellett elvezetnünk a célig. Pontokon haladtunk végig, és mindegyik (vagy legalábbis a legtöbb) végén egy döntést kellett meghoznunk: jobbra vagy balra megyünk; segítünk a szegény kis leánykának, vagy hagyjuk pityeregni az út szélén; megvívunk a ránk támadó orkkal, vagy inkább elfutunk előle. Minden döntés más-más ponthoz vezetett, és a kaland vége vagy a halál volt, vagy a küldetés sikeres véghezvitele. Harcolni is kellett: saját támadásunkat és az ellenfél védekezését (vagy fordítva) dobókockákkal kellett kidobni; lehetett persze csalni is, de az mégsem szép dolog (akkoriban legalábbis úgy éreztük).
Nos, a Cigánylabirintus, Kardos Péter és Nyári Gábor könyve ugyanilyen szerepjáték, csak éppen nem egy elképzelt világban játszódik, hanem napjainkban, Budapesten, és nem orkok népesítik be, hanem mindenki által jól ismert figurák: "normális" emberek, főnökök és munkások, hajléktalanok és piti bűnözők. Aki kézbe veszi az egyébként nagyon jól kinéző, szépen illusztrált könyvet, egy fiatal cigányfiú bőrébe bújhat, aki intézetben nevelkedett, és tizennyolcadik életévét betöltve kétszáztízezer forinttal zsebében (az állami gondozottak ugyanis egyben megkapják a rájuk eső családi pótlékot) megérkezik Budapestre. Harcolni nem kell, dönteni viszont annál többet, és néha a dobókockát is használni kell: ez helyettesíti ugyanis a véletlent, ami nagy szerepet tölt be az életünkben.

 

Feladatunk egyszerűnek tűnik: valahogy boldogulni. Ahogy elkezdjük lapozgatni a könyvet (a szó szoros értelmében: nagyon sokat kell lapozgatni, de hamar meg lehet szokni), egyre világosabbá válik, hogy ez a feladat nagyon is bonyolult. A könyv elején a lakáskeresési mizériában már szembesülhetünk azzal, ami a munkakeresés első lépéseinél válik igazán fájó tapasztalattá: az, hogy főhősünk cigány, rengeteg lehetőséget egyszerűen bezár előtte. Kinézünk valami helyes kis állást magunknak, nyomdaipari cégnél vagy építőanyag-telepen, és ha nem jót dobunk a kockával, akkor meghallgatás nélkül kidobnak minket. Az állás sajnos betelt - itt ezt mondják, a szórakozóhelyeken meg kiderül, hogy éppen zártkörű rendezvény van, a főnök születésnapja. A rendőrök igazoltatnak minket, és mikor frissen vásárolt nadrágunkról nem tudunk számlát mutatni, rögtön lopással gyanúsítanak. (Most nézzen mindenki magába: el szokta rakni a számlát a boltban? Eszébe jutott valakinek, hogy ezért lopással gyanúsítsa? Ugye nem?)
Persze mindezekről lehet tudni más forrásból is, filmekből vagy éppen komoly képű szakállas emberek magyarázataiból - de ennek a könyvnek az a zseniális húzása, hogy eléri, hogy beleképzeljük magunkat a megalázott helyzetébe, és így a saját bőrünkön érezzük, milyen kegyetlenek az előítéletek. És hogy talán megváltozzunk.

 

Én például először úgy próbáltam "végigolvasni" a könyvet, hogy mindenhol a legbarátságosabb, leginkább konfliktuskerülő döntést hoztam - és a végén mégis eljutottam a hajléktalanszállóra, aztán ki az utcára, és ott haltam meg. Hát nem mondanám, hogy elégedett voltam... Aztán az ember elkezdi nézegetni a különféle lehetőségeket, és kideríti, hogy gengszterré is lehet válni (az se vidám, ne higgyétek: a vége a börtön vagy az alkoholizmus, esetleg drogfüggőség, és persze halál), de van jó vég is: ha szerencsénk van és jól is döntünk, összeismerkedhetünk egy helyes lánnyal, letehetjük az érettségit, és... és ki tudja: előttünk az élet. Ami nekünk, nem cigányoknak általában a dolgok normális menete, az ebben a könyvben egy nagyon boldog befejezés.
Egy kicsit talán úgy tűnhet, hogy lehangoló a könyv, és ebben van is valami; ugyanakkor egyben nagyon is jó. Túl azon, hogy az embert ráébreszti arra, hogy saját előítéleteivel, és azzal, ahogy mások előítéleteit elnézi, milyen szerencsétlenséget okoz (történetesen roma) embertársainak: lehet izgulni, drukkolni, reménykedni, csalódni, örülni, szomorkodni. Mint egy igazán jó könyvben. (Mint az életben.)

 

Osztály szintű közösségfejlesztés: a hierarchikus szociometriai módszer

Vezeti: Járó Katalin - pszichológus

A Közösségek Tükörben: a KT program

A Közösségek tükörben egy többlépcsõs pedagógiai célú közösségfejlesztõ program, amelyet az IKP, azaz Iskolai Közösségpszichológiai Mûhelybe tömörülõ iskolapszichológusok csoportkonfliktusok rendezésére alakítottak ki és alkalmaznak osztályokban és iskolai. illetve más szervezetek elsődleges csoportjaiban. A program célja, hogy

 1. Feltárja a csoportok tekintélyi és szerephierarchiáját, valamint társas kapcsolatrendszerét a hierarchikus szociometria módszerével;
 2. Visszacsatolva a szociometrikus információt a csoporthoz az un. osztálytükör formájában lehetõvé tegye a  feltárt helyzet és a problémák közös megbeszélését különbözõ foglalkozások keretében.
 3.Elõsegítse a nehezebben beilleszkedõ tanulók befogadását.
Az 1998-99 tanévben a Soros Alapítvány Jefferson Programjától elnyert támogatás révén megteremtõdtek a számítástechnikai - hardver és szoftver - feltételei annak, hogy a KT program hozzáférhetõvé váljék az Intereneten.

 

	A KT program mint személyes élmény
	A közösségek megismerkedve a feltárás eredményeivel, az osztálytükörrel, és ki-ki saját egyéni szociometrikus profiljával komoly ön- és helyzetismeretre tesznek szert.   Szemléletmódot és nyelvet kapnak ahhoz, hogy a csoporthoz tartozás mikéntjének a fiatalok számára létfontosságú élménye elemezhetõvé váljék és a hétköznapi heves indulatoktól mentesen megbeszélhetõ legyen.  Jártasságot szereznek abban, hogy személyes érzéseiket megértsék és törekvéseiket megfelelõen fejezzék ki.  Elismerve valamennyi társuk jogát ahhoz, hogy az osztályhoz tartozva jól érezze magát fokozatosan jobban értik egymást és  lazítanak elõítéleteiken.  Érthetõvé válnak az átlagostól eltérõen  viselkedõ társaik - kezdetben furcsának tûnõ - megnyilvánulásainak mélyebb indítékai, ami megnöveli irántuk az elfogadást.  Azok a tanulók, akik ezt igénylik, lehetõséget kapnak arra, hogy személyes gondjaikkal az iskolától független szakemberhez forduljanak. Problémáik megoldásához a megfelelõ helyen kaphatnak szakszerû ellátást, esetleg pszichoterápiás segítséget.
	KT program: demokratikus készségek
	A diákok számára átélhetõvé válik, hogy mint egy mikrotársadalom felelõs polgárai, mit tehetnek saját és barátaik igényeinek és elképzeléseinek érvényesítésért.  Kipróbálhatnak különbözõ módszereket, ahogy megegyezésre juthatnak tanáraikkal és a tõlük eltérõen gondolkodó társaikkal.  Mód nyílik arra, hogy tanulói érdekeknek és diák értékeknek az iskolai elvárások figyelembevételével tárgyalások és ne rendbontás útján szerezzenek érvényt.  Tanulják a közös döntéshozatal, az érdekek és érvek ütköztetésének technikáit, a másképpen gondolkodás létjogosultságának elismerését, az autonómia vállalását a többséggel szemben és a többségi akaratnak való alárendelõdés kultúráját.