NOL - 2008. július 14.

1969 júniusának végén New York Greenwich Village negyedében tört ki több száz homoszexuális elemi erejű lázadása az őket zaklató rendőrök ellen. Egy homoszexuális szórakozóhely, a Stonewall Inn bár vendégeit és személyzetét megalázó rendőri razzia napokig tartó erőszakos összecsapáshoz vezetett a városrészben.
A "Stonewall lázadást" világszerte a homoszexuálisok jogegyenlőségéért küzdő mozgalom kezdőpontjának tekintik. Ez volt az első eset a modern történelemben, amikor homoszexuális polgárok jelentős csoportja szembeszállt a rendőri elnyomással. Mindennapos megalázás

Stonewall előtt az Egyesült Államok városaiban teljesen normális jelenségnek számítottak a homoszexuális bárok és klubok elleni razziák. A kivonuló rendőrség általában minden helyszínen talált személyt igazoltatott, és a névsort közzétették a lapokban. A homoszexuálisokat rabomobilba zsúfolva, megalázó körülmények között szállították el. A letartóztatáshoz elég volt, ha azonos neműek megfogták egymás kezét, megcsókolták egymást, vagy egyszerűen csak a razzia idején egy homoszexuális bárban tartózkodtak.

Razzia a Stonewall Inn bárban

A Stonewall razzia 1969. június 27-én éppen úgy kezdődött, ahogy a "szokásos" razziák. Hét civil ruhás rendőr hatolt be a szórakozóhelyre, hivatalosan azzal az indokkal, hogy a Stonewall Inn nem rendelkezik alkoholárusítási engedéllyel. (A bár már két éve működött...)

A detektívek kiürítették a bárt. A vendégek azonban nem széledtek szét, hanem a báron kívül gyülekeztek.

Néhányan aprópénzzel kezdték dobálni a rendőröket, mivel a razziákról közismert volt, hogy a rendőrök gyakran kenőpénzt követeltek, hogy felhagyjanak a bártulajdonosok zaklatásával. A bárból kizavart vendégek gúnyolódásának céltáblája az az általánosan elterjedt rendszer volt, amelyben a homoszexuális bárokat a maffia működtette, kenőpénzzel megvásárolva a helyi rendőrség jóindulatát. (A védelmi pénzek nevéből - payola - és a homoszexuálisokat jelölő angol szóból - gay - lett a korrupt rendszer gúnyneve "gayola".)

Az utcán rövidesen már több száz ember álldogált. Minden alkalommal hatalmas ovációval fogadták sorstársaikat - a Stonewall személyzetét és táncosait - akiket a bárból egyenként engedtek ki a rendőrök.

Lázadás

Általános vélekedés szerint az eseményeknek a szokásostól eltérő fordulata összefüggött azzal, hogy mindössze öt nappal korábban halt meg az ünnepelt sztár, Judy Garland. A razzia elrendelői nem voltak tekintettel a gyászos hangulatra. Az amúgy is feszült emberek ez alkalommal nmnem tűrték el a megalázást ugyanúgy, ahogy máskor. Akiket kiengedtek a bárból, nem tűntek el akörnyékről, hanem csatlakoztak az egyre dagadó tömeghez.

Az összecsapás akkor robbant ki, amikor megérkezett a rabomobil, amelyben a rendőrök el akarták vitetni a néhány őrizetbe vett alkalmazottat és táncost. A tömeg megpróbálta megakadályozni a letartóztatást, mire előkerültek a gumibotok. Néhány tiltakozó komolyabban megsérült. Egy tinédzser elvesztette két ujját, amikor a rendőrök rácsapták a kocsi ajtaját.

A megalázott és feldühödött emberek ekkor már aprópénz helyett köveket, sörösüvegeket kezdtek dobálni. Egy parkolóóra is előkerült, amivel komoly sérüléseket lehetett okozni. A rendőrök a váratlan támadás elől visszamenekültek a Stonewallba, és ott kiadták dühüket. Megverték mások mellett Dave Van Ronk (heteroszexuális) folk-énekest is, aki éppen a bárban volt a razzia eidején. Dave Van Ronk később komolyan hozzájárul az események dokumentálásához. Ő hívta fel a figyelmet, hogy az első vereség után a rendőrök elkülönítették a "nőies kinézetű" férfiakat egy kis "speciális kezelésre".

Közben a lázadók ostrom alá vették a bárt. Beverték az ablakait, és gyúlékony anyagokat fröcsköltek be, hogy rájuk gyújtsák az épületet. Az összecsapás hírére egyre gyülekeztek a környékbeliek. A Stonewall körüli három háztömbben nagyrészt homoszexuálisok laktak.

Hamarosan megérkezett a rendőröknek is az erősítés: a New York-i Tactical Patrol Force, a rohamrendőrség elit alakulata, amelyet eredetileg a vietnami háború elleni tüntetések szétverésére állítottak fel és képeztek ki.

A rohamsisakos elit rendőrség is hosszú ideig sikertelenül próbálta azonban feloszlatni a tömeget, amely kövekkel és minden keze ügyébe eső tárggyal támadt a karhatalomra. Amikor pedig nagy nehezen kiszorították az utcából a lázongókat, kiderült, hogy a Stonewall Inn környékén nagyon könnyű kerülni egyet, újra összegyűlni és folytatni az ellenállást.

A rendőri zaklatások miatt évtizedek óta felgyülemlett düh egyszerre tört ki, lehetetlenné téve a lázadás megfékezését. Röviddel a csata kirobbanása után megszületett az ellenállás jelképévé vált, kórusban skandált harci vers, és a tömegben szrólapok jelentek meg, amelyeken az állt: "Ki a maffiával és a zsarukkal a homo-bárokból!"

A zavargások végül hajnalra elültek, de a következő öt napban Greenwich Village-ben újra meg újra fellángolt a harc.

Futótűz

A Stonewall Inn környékén történtek ráébresztették a homoszexuális közöséget erejére. A New York-iak bátorsága meghozta a megalázásokat addig eltűrő homoszexuális csoportok önbizalmát. Még azon a nyáron hatalmas változások mentek végbe az amerikai civil társadalomban.

Július végén a "homoszexuálisok felszabadítási találkozója" új szövetség létrehozását határozta el, amelyből hamarosan létrejött a Gay Liberation Fron (GLF). Nem csak a hatósági visszaélések megszüntetését követelték, hanem a homoszexuális munkavállalók érdekvédelmét, a homoszexuális nemi kapcsolatot "fajtalanságnak" bélyegző törvények eltörlését, és antidiszkriminációs törvényeket helyi, állami és szövetségi szinten.

Hamarosan tömegével alakultak a homoszexuálisok jogegyenlőségéért küzdő szerevezetek, a homoszexuálisok felszabadításának kérdéseivel foglalkozó sajtóorgánumok - eleinte főleg New Yorkban, aztán az országban mindenfelé. A Stonewall lázadás idején néhány tucat szervezet homoszexuális létezett az Egyesült Államokban. Néhány éven belül számuk négyszázra emelkedett.

A mozgalom gyorsan túllépett Amerika határain. A GLF testvérszervezetei alakultak Kanadában, Franciaországban, Nagy-Britanniában, Németországban, Belgiumban, Hollandiában, Ausztráliában és Új-Zélandon.

Stonewall jelképpé válik

Már a lázadás után egy héttel szolidaritási menet fejezte ki New York-ban a Greenwich Village-i ellenállók iránti rokonszenvet. Az első évfordulón már több nagyvárosban felvonultak a homoszexuális szervezetek.

A "Stonewall" szó világszerte a "meleg büszkeség" szinonimája lett.

A lázadás 25. évfordulóján félmillió ember vett részt a New York-i Stonewall meneten. A 30. évfordulón, a Clinton-adminisztráció idején Stonewallt felvették a nemzeti történelmi emlékhelyek regiszterébe, ezzel elismerve az 1969-es események jelentőségét a polgárjogi mozgalmak történetében.
Tamás Tibor